Fakanál-paripák

Nem tudtam, hogy a fakanalakat is osztályozzák. Persze a bölcs ember ismérve, hogy tudja, mi mindent nem tud, de ez az információ sok álmatlan éjszakát okozott nekem. Mert hisz mi is különbözteti meg az I. osztályú fakanalat a II. osztályútól? Hosszas vizsgálódás, megfigyelés, mérés és kísérletezés után a következő megállapításokra jutottam: a másodosztályú fakanál, szemben tökéletes társával, időnként görbe, helyenként göbök csúfítják, és felülete olykor durvább, szélsőséges esetben kifejezetten szálkás.

Teri

Szerény laboratóriumi teszteléseim végkövetkeztetései azonban újabb kérdéseket vetettek fel bennem. Vajon a parajfőzelék tudja-e és ha tudja, zokon veszi-e, hogy keverése görbe, vagy göbös fakanállal történik, illetve a kissé reszelős felületű fakanál sérülést okoz-e a fokhagymás rántásban vagy távoli rokonában, a tejfölös habarásban? Ezeknek a felvetéseknek megválaszolására egyelőre -idő hiányában- nem vállalkozom, majd talán szerény nyugdíjas éveimben, amikor az éltető rántott levest kavargatom görbe fakanalammal.
Mindenesetre nem kockáztatok. Tökéletlen konyhai eszközeimnek inkább más, kevésbé kockázatos szerepet kerestem. Lovas nem(e)zet lévén fakanál paripákat készítettem, ahol a másodosztályú fakanál másodhegedűs szerepet kapott...bár miután ő a váz, a nyak és a fogantyú egyben, szerepe még sem jelentéktelen...

János

Szép sorban kiügettek szerény műhelyemből. Klasszikusan egzotikus neveket kaptak, mert ma már ezek számítanak különlegesnek. Teri, János és Béla (vagy Bella, mert nemét illetően parázs családi viták sora után sem jutottunk dűlőre...). Onnan tudom, hogy a Teri név ma már kuriózum, mert Janka lányom a kerti kőrakásunkban, szoba-konyhát bérlő gyík párt Kevinnek és Sztefáninak nevezte el. Óóóó. Hogy lehet egy gyíkot Kevinnek hívni? Én titokban Dr Gyík Györgynek és becses nejének szólítom őket, remélem ez nem zavarja össze érzékeny gyík identitásukat.

Béla vagy Bella

Teri amúgy kissé pletykás, amolyan mindenlébekanál megmondó asszonyság, János kimért és igazi művészlélek, kár, hogy bot füle van.... Béla pedig szúrós tekintetével zaklatja a jónépet. Igazán senki nem tudja, mire gondol, miközben szemével pásztázza a horizontot, még az is lehet, hogy...semmire. Csak néz.

Áááá, azért kedvelem őket. Murisak így együtt. A másodosztályú fakanalak pedig fontosnak érezhetik magukat... Jó esetben egy mosolygós gyerekkézben imbolyoghatnak hátralévő életükben. Talán boldogabban végzik így, mint egy fazék spenótban ázva.