Húsvéti szösszenet

Az ünnepekben a készülődést szeretem a legjobban. Na nem a csokinyuszi dömpinget és az akciós sonkahegyeket, köszönöm, ezt inkább kihagyom. Híreket sem hallgatok ilyenkor, mert a Húsvét valódi üzenetétől igen távol áll tojás áremelkedése, vagy az ittas kerékpárosokra kiróható büntetés nagysága. Ha azonban sikerül távol maradni ezektől a felesleges információktól és ehelyett kicsit elcsendesedni, akkor igazán felemelő napok várhatnak ránk.

A minap tojást festettünk a kislányommal. Minden évben festünk, de most már elég ügyes volt hozzá, hogy viasszal írjuk meg a tojásokat. Csodaszépek lettek! A hímes tojásoknak nemezeltünk egy-pár melegítő szerkezetet is, ezeken a hűvös napokon vacogásmentes parádézást biztosítva nekik.  

Kukucskáló rések is kerültek a kabátkákra, persze kérdéses, hogy mi kandikálunk-e be rajtuk, vagy a tojások figyelnek minket bentről...
 

     

 A bunda banda...


Ezek a bárányok kakukktojások, vagy ahogy Janka szokta mondani, strucctojások. Nincsenek ugyanis megnemezelve. Csak amolyan gyorsan elkészíthető kedves darabok. Ripsz-ropsz barik. Nem az én ötletem alapján készültek, de kiválóan megfeleltek a múlt héten, amikor is egy rendezvényen közel 100 gyerekkel, percek alatt kellet alkotnunk valami szépet.
Persze azon lehet vitatkozni, hogy ezek a bárányok szépek-e, de a gyerekek nagyon szerették. Egy kis szülői segítséggel a legkisebbek is el tudták készíteni. A pipatisztítóból kialakított vázra szépen rátekergettük a gyapjút és már be is állhattak a frissen felbundázott báránykák a sorba.

                   
Szeretetteli készülődést és áldott Húsvétot kívánok mindenkinek.