2012. február 8., szerda

Szett-tenger

Amikor ezek a sál-kéztyű-fejpánt-virág szettek elkészültek, áthívtam a nővéremet, hogy készítsünk pár fotót róluk. Meg rólunk. Persze a fotózás röhögésbe torkollott, mert mi vagy panaszkodunk ha együtt vagyunk, vagy röhögünk.  Régen több volt a röhögés, kevesebb a panasz, manapság fordítva. Na nem feltétlenül a gondunk lett több...
...mi lettünk zsémbesebbek. Vagy ki tudja.
Nővéremmel keveset találkozunk, kevesebbet, mint szeretném. Pedig tíz percre lakik tőlünk. 120 éve még közös szobánk volt. Akkoriban még sem volt felhőtlen a kapcsolatunk....




Vigyorgó én...


Ő rendes volt, én rendetlen. Ő szorgalmas, én lusta. Ő imádta a Duran durant, én utáltam. Na hát a tigrismintás répa fazonú kantáros nadrágjáról, -amihez mindig valami elütő színű denevér ujjú pulcsit vett fel-már ne is beszéljünk. 80-as évek. Óriás karika fülbevalók, szagos radír, orosz óra.
 Néha énekeltünk is a tesómmal. Repertoárunkat kórusművekkel kezdtük, ugyanis mindketten énekkarosok voltunk...és direkt hamis kornyikálással zártunk. A cél az volt, hogy minél hátborzongatóbb, és fülsiketítőbb legyen a mű. Elég volt fél hangot csúszni, de azt következetesen és hosszan. Nagyon nehéz szándékosan hamisan énekelni. De mi gyakoroltuk....és röhögtünk, már akkor is...






Vigyorgó ő...


Rita nemezbarát. Ennek örülök, egyrészt mert közösen szerethetünk valamit, másrészt így könnyedén letudhatom az összes ajándékozási mizériát.  Az utóbbi időben amúgy is kezdünk áttérni a saját készítésű meglepetésekre... hogy mire nem jó ez a válságos kor...
Rita mindent hord is, amit tőlem kap. Azt hiszem nem is tudja, milyen jól esik ez nekem.














Visszatérve a sálakra és kiegészítőikre, mind finom selyemre készült, és pihe-puha gyapjúból. A sálakat utólag festettem meg, és a zord időjárást ellensúlyozandó, igazán  szívet-vidító színeket kaptak.


...ó, égi szellemek...



 És igen, leesett végre a hó. Tudom, sokaknak nehézség, másoknak bosszúság ez, de azért én az orrom alatt el-elmorzsolok néha egy diszkrét, elégedett mosolyt... A harminc éves szánkónkat is felavattuk már. Siklik, mint a szél:-)


4 megjegyzés:

  1. Jaj de szépségesek :)))
    Lehet venni valahol belőle ?)))

    VálaszTörlés
  2. Ó, köszönöm. A képen látható "alkotásoknak" már van gazdájuk, de ha te is szeretnél, írj nekem e-mailt, és megbeszéljük.
    Bea

    VálaszTörlés
  3. Szenzációs ez a színkavalkád! Egyből kisütött a nap, mikor idehajtottam a virtuális sztrádán. Hiába egy lánytestvér..,... én is tudnék mesélni. Mikor megszületett, ki akartam dobatni az ablakon, most meg a legfontosabb rokonom.
    Ezek szerint már ketten vagyunk, akik örülnek a hónak! Sapkát behúzni, sálat feltekerni, kéztyűt fel és gyerünk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsuzsa! Éljenek a testvérek és éljen a hó! Ha már ketten vagyunk, lassan földalatti mozgalomként üzemelhetünk "akik szeretik a havat" névvel. Felvehetjük a harcot a hóhányókkal (és a ta-hókkal, de ez nagyon csúnya, ezért csak zárójelben jegyzem meg, és mélyen szégyellem magam miatta...).

      Törlés