Tavaszi bábzsongás

Úgy tűnik, ez a tavasz a báboké lesz. Egyszerűen kisajátították maguknak ezt a pompás, virágzó, illatozó, szeles, bárányfelhős, napsütéses évszakot... befészkelték magukat a fejembe is. Talán a vidámságuk miatt, hiszen bábot húzni a kacsónkra és azzal mesélni, bohóckodni, hátat vakargatni, igazán klassz dolog. 
Bohókás, akár a tavasz.
Túllépve Ficakon és Csipeken, a két környezetvédő báblényen, most egyszerűbb formákhoz nyúltam. Tulajdonképpen a klasszikusnak mondható zoknibábok nyomán készültek újdonsült barátaim. Már amennyire klasszikus dolognak számít zoknival a kezünkön hadonászni. Bevallom, hogy bár a zoknik újrahasznosításában van némi tapasztalatom, ennek a formának nemez változata nem az én fejemből pattant ki. Egy német textiltervező, Annette Totzauer honlapján találtam rá egyszer hasonló bábokra, és az egyszerűségük miatt azonnal lenyűgöztek. Szeretem az egyszerű dolgokat. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a főzéssel. Azaz, a konyhában eltöltött háromszoros idő nem eredményez háromszor olyan finom ételt... csak háromszor annyi mosatlant. 

A báb formája tulajdonképpen egy cső, aminek az egyik vége, vagyis a báb fej felőli oldala zárt. A kézfejünket beledugva lehajtjuk a báb fejrészét és jöhet a móka. A színekkel, mintákkal, a fej formájával, egyéb csecse-becsékkel pedig könnyedén kialakítható a báb karaktere. 

Az első báb egy sárkányszerű lény lett... Leónak készült névnapi ajándék gyanánt. Leó a középsős Méhecske csoport oszlopos tagja, aki igen jó barátságban van Janka lányommal. 
Leó apukája nyomozó. Így a rend kedvéért szemből és profilból is készítettem egy-egy fotót, ha netán sárkányunk bekerülne a bűnügyi nyilvántartásba. Ujjlenyomatot is szerettem volna venni, de, mint a képek bizonyítják a leendő gyanúsítottnak nincs keze.

Második bábom természetesen egy ló lett. Jankának készült. Egy bárányhimlős paci, dáthás orral, piros pöttyökkel. Mert nem csak az egészséges ló a ló! Tekintete a láztól ilyen bamba, akarom mondani réveteg, no meg attól, hogy viszkető bőrét nincs mivel megvakarnia. Nehéz a bárányhimlős pacik élete!

Sokat prüszköl szegény, de fiatal, erős állat, hamarosan könnyebben érzi majd magát. Bár egyesek azzal riogatnak, hogy a kiütések és a tüsszögés inkább valamiféle allergia tünetei lehetnek. Lehet, hogy az állatszőrre érzékeny?

A csoport következő tagja egy kaméleon. Lilinek nemezeltem, Janka legjobb jóbarátjának. Ők egy húron pendülnek. Mármint a két lány. Külön kis világukban a cicák, kutyák mellett épp oly jól megférnek a dínók, denevérek, gyíkok, kaméleonok is. Igen, ez már egy másik generáció... 
Lilinek még egy igazi agámája is van. És meg is meri fogni. 
Lili egy hős:-)

Hát, egyelőre ennyi. A Méhecske csoport mindenesetre közel harminc főből áll, így ki tudja, talán még születnek hasonszőrű szőrbábok...

Ez lenni sok-sok bábocská'

Nemezes barátaimmal év elején elvállaltunk egy nagyobb szabású munkát, melynek során fejenként kb. 40 db bábot kellett elkészítenünk. Hogy miért?
Az Európalánta Egyesület, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület  szakmai támogatásával kisgyermekeknek szóló komplex környezeti nevelési programot állított össze, mely egy sikeresen elnyert Európai Uniós pályázat révén önálló életre kelhetett. A bábok ennek a programnak a "tartozékai", de a történet ennél sokkal kedvesebb. Egy gyakorló anyuka ceruzájából pattant ki az alapgondolat, aki a gyermekének hét, általa megálmodott és megrajzolt figura segítségével, kedves meséken keresztül mutatta be a környezetvédelem fontosságát és ez olyan jól sikerült, hogy végül remélhetőleg sok száz óvodás gyerkőc is így ismerheti meg ezt az igen aktuális területet. Mindenki tudja, milyen sok elmaradásunk van ezen a téren, és remélhetőleg ez, és az ehhez hasonló nevelési programok valódi változást és okosodási folyamatokat indítanak el ennél, a még szerencsére igen fogékony korosztálynál. És talán a szüleiknél is... Meg a nagyszülőknél... a barátoknál... a szomszédoknál... ismerősöknél...:-) Talán éppen az ilyen programok révén lesznek egyszer szebb, tisztább városaink, erdeink és környezettudatosabb embereink.

Az ovisoknak szóló történet szereplői Mimo és Csipek és hűséges kísérőjük Ficak kutya, akik az erdei állatok segítségével szépen lassan megtanulják a környezettudatos gondolkodás alapelveit. Ebben segítségükre van Potyka, a béka, Berka a bagoly, Kupacs a süni és Cserke, a róka. Szó esik itt szelektív hulladékgyűjtésről, takarékos energia felhasználásról, légszennyezésről, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg a program honlapját, érdemes:  http://mimoescsipek.hu/

Szóval az elejétől tudtam, hogy hasznos és szép célkitűzés ez, és ennek őszintén örülök, mert a tömeggyártás bizonyos szakaszaiban erősen motiválnom kellett magam...

A sorozatgyártás nem az én asztalom. És talán nem is a nemezé. Lassú, időigényes folyamat ez és éppen az vész ki ilyenkor a nemezelésből, ami számomra a vonzereje: a kreativitás, a változatosság, az egyediség. De semmiképp nem volt hasztalan! Bár a monotónia tűrésem nem lett jobb, de rutint szereztem, gyorsabban, biztosabban nemezelek, és hát mégiscsak ovisok lesznek azok, akik az egésznek a gyümölcsét élvezik majd:-) Külön örülök, hogy a program összeállítói ennyire ragaszkodtak a természetes anyagokhoz, ezért készültek a bábok gyapjúból, és a bábok házai csodaszép fonott kosarakból. 

A hét különböző bábból én Ficakot, a kutyust és Csipeket, az űrlény szerű figurát nyertem meg. Kész tervek, rajzok alapján dolgoztunk, ránk a technikai megvalósítás és az életre keltés maradt.

A bábok biztosan másképp viselkednek majd az óvodai előadásokon, hiszen addigra túl lesznek némi felkészítő tréningen és néhány célzott tanfolyamon, én pusztán arról tudok beszámolni, hogy nálam, a születésükkor hogyan viselkedtek, miképp ízlelgették a körülöttük feltáruló világot.
Fotókkal is igazolhatom a látottakat.

Ficak alamuszi figurának tűnhet, de rá is igaz, mint arra a bizonyos nyuszira, hogy...nagyot ugrik. Négy manccsal habzsolja az életet huszad magával.

Ma napfürdőztek, bambit szürcsölgettek, és némelyik nem röstellt az egyik Csipekkel a tetőn üldögélni...beszélgetni...és miegymás.

Csipek romantikusabb lélek, azt gondolhatnánk, hogy rendhagyó külseje igazi hobóvá formálta, de ahogy kiszökdöstek az elkészült bábok a kertbe, a pitypangokat és nárciszokat szaglászták és űrlapjukon a kertészkedést jelölték meg fő hobbijukként.
Ki érti ezt?

Menetrend szerinti kert járat...

Némi versengést és ellenségeskedést fedeztem fel a minap a két csapat közt, így egy kis közösségformáló tréninget szerveztem nekik. Úgy gondoltam az együttes Naplemente szemlélés kiváló csoportformáló tevékenység lesz és ezt még megfejeltük egy közös koncerttel.

A 2011-ben amúgy is aktuális Liszt Ferenc emlékév okán kórust alapítottunk, melyben a férfi szólamokat a Ficakok, a női szólamokat a Csipekek dúdolták. Liszt II. Magyar rabszódiáját adtuk elő, amit meglehetősen nehéz volt kórusművé varázsolni, mert a kotta eredetileg zongorára íródott..., de megoldottuk.
Fergeteges volt a siker. A leány rigók a kitépkedett farktollaikat dobálták a színpad felé...  
Ez egyben a búcsúest is volt. Tábortüzet gyújtottunk, szalonnát sütöttünk, sztorizgattunk és egy csipek-ficak barátságos labdarúgó mérkőzést is lejátszottunk a lemenő nap utolsó fénysugarai között...6:3


A bábok már nincsenek nálam. Találkoztak társaikkal és rövidke szabad életük után új, felelősségteljes feladatukra koncentrálnak teljes mellbedobással.

Ja, és még egy fontos gondolat. Ezúton szeretném megköszönni édesanyámnak a bábok varrási munkálataiban vállalt hathatós segítségét. Köszi anyu... nélküled nem ment volna...

Lámpácska

Nemrégiben a Hagyományok Házában jártam, a csodálatos Jaskó Boró vezette "Szőr-kör" egyik alkalmán, ahol meghívott vendégként libbent be a mosolygós, mitöbb nevetős nemezkészítő, Kostyál Erika. Összegabalyodott kovácsoltvas lámpavázakkal egyensúlyozott, amiből éles elmém, és villámgyors képzettársítási képességem nyomán azonnal arra a következtetésre jutottam, hogy a foglalkozáson lámpa huzatot fogunk nemezelni. Így is lett.

Sajnos sietnem kellett haza, így a részletesen kidolgozott és alaposan megtervezett nemez helyett meg kellett elégednem a "durr-bele" stílussal, amit nagyképűen nonfiguratív, esetleg absztrakt alkotásnak is nevezhetnék.... de nem teszem.

Esti meséhez és lefekvés előtti világmegváltó ovis beszélgetéshez szerettem volna fényforrást biztosítani, leány színekben, leány szobába. Így rózsaszín gézen, lila gyapjúval, és hasonló színű selyem és lenszálakkal  díszítve született meg villámgyorsan a lányka lámpa.
Erika tanácsát követve, azért, hogy a fény átjusson a nemezen, lehelet vékonyan raktam le a gyapjú rétegeket, majd sitty-sutty összesimogattam, begyúrtam.

Erika lámpái és a többi lelkes szőr-körös munkája mindenesetre beindították a fantáziámat, biztosan nem ez lesz az utolsó világító nemezem. 








Azóta túl vagyunk Janka lányommal néhány hangulatvilágítás kísérte beszélgetésen. 
Biztosan a lámpa csodás fénye is hozzájárult, hogy végre megtudhattam: "az ovális felmelegedés szörnyű dolog..."