Lámpácska

Nemrégiben a Hagyományok Házában jártam, a csodálatos Jaskó Boró vezette "Szőr-kör" egyik alkalmán, ahol meghívott vendégként libbent be a mosolygós, mitöbb nevetős nemezkészítő, Kostyál Erika. Összegabalyodott kovácsoltvas lámpavázakkal egyensúlyozott, amiből éles elmém, és villámgyors képzettársítási képességem nyomán azonnal arra a következtetésre jutottam, hogy a foglalkozáson lámpa huzatot fogunk nemezelni. Így is lett.

Sajnos sietnem kellett haza, így a részletesen kidolgozott és alaposan megtervezett nemez helyett meg kellett elégednem a "durr-bele" stílussal, amit nagyképűen nonfiguratív, esetleg absztrakt alkotásnak is nevezhetnék.... de nem teszem.

Esti meséhez és lefekvés előtti világmegváltó ovis beszélgetéshez szerettem volna fényforrást biztosítani, leány színekben, leány szobába. Így rózsaszín gézen, lila gyapjúval, és hasonló színű selyem és lenszálakkal  díszítve született meg villámgyorsan a lányka lámpa.
Erika tanácsát követve, azért, hogy a fény átjusson a nemezen, lehelet vékonyan raktam le a gyapjú rétegeket, majd sitty-sutty összesimogattam, begyúrtam.

Erika lámpái és a többi lelkes szőr-körös munkája mindenesetre beindították a fantáziámat, biztosan nem ez lesz az utolsó világító nemezem. 








Azóta túl vagyunk Janka lányommal néhány hangulatvilágítás kísérte beszélgetésen. 
Biztosan a lámpa csodás fénye is hozzájárult, hogy végre megtudhattam: "az ovális felmelegedés szörnyű dolog..."