Ez lenni sok-sok bábocská'

Nemezes barátaimmal év elején elvállaltunk egy nagyobb szabású munkát, melynek során fejenként kb. 40 db bábot kellett elkészítenünk. Hogy miért?
Az Európalánta Egyesület, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület  szakmai támogatásával kisgyermekeknek szóló komplex környezeti nevelési programot állított össze, mely egy sikeresen elnyert Európai Uniós pályázat révén önálló életre kelhetett. A bábok ennek a programnak a "tartozékai", de a történet ennél sokkal kedvesebb. Egy gyakorló anyuka ceruzájából pattant ki az alapgondolat, aki a gyermekének hét, általa megálmodott és megrajzolt figura segítségével, kedves meséken keresztül mutatta be a környezetvédelem fontosságát és ez olyan jól sikerült, hogy végül remélhetőleg sok száz óvodás gyerkőc is így ismerheti meg ezt az igen aktuális területet. Mindenki tudja, milyen sok elmaradásunk van ezen a téren, és remélhetőleg ez, és az ehhez hasonló nevelési programok valódi változást és okosodási folyamatokat indítanak el ennél, a még szerencsére igen fogékony korosztálynál. És talán a szüleiknél is... Meg a nagyszülőknél... a barátoknál... a szomszédoknál... ismerősöknél...:-) Talán éppen az ilyen programok révén lesznek egyszer szebb, tisztább városaink, erdeink és környezettudatosabb embereink.

Az ovisoknak szóló történet szereplői Mimo és Csipek és hűséges kísérőjük Ficak kutya, akik az erdei állatok segítségével szépen lassan megtanulják a környezettudatos gondolkodás alapelveit. Ebben segítségükre van Potyka, a béka, Berka a bagoly, Kupacs a süni és Cserke, a róka. Szó esik itt szelektív hulladékgyűjtésről, takarékos energia felhasználásról, légszennyezésről, és még sorolhatnám, de inkább nézzétek meg a program honlapját, érdemes:  http://mimoescsipek.hu/

Szóval az elejétől tudtam, hogy hasznos és szép célkitűzés ez, és ennek őszintén örülök, mert a tömeggyártás bizonyos szakaszaiban erősen motiválnom kellett magam...

A sorozatgyártás nem az én asztalom. És talán nem is a nemezé. Lassú, időigényes folyamat ez és éppen az vész ki ilyenkor a nemezelésből, ami számomra a vonzereje: a kreativitás, a változatosság, az egyediség. De semmiképp nem volt hasztalan! Bár a monotónia tűrésem nem lett jobb, de rutint szereztem, gyorsabban, biztosabban nemezelek, és hát mégiscsak ovisok lesznek azok, akik az egésznek a gyümölcsét élvezik majd:-) Külön örülök, hogy a program összeállítói ennyire ragaszkodtak a természetes anyagokhoz, ezért készültek a bábok gyapjúból, és a bábok házai csodaszép fonott kosarakból. 

A hét különböző bábból én Ficakot, a kutyust és Csipeket, az űrlény szerű figurát nyertem meg. Kész tervek, rajzok alapján dolgoztunk, ránk a technikai megvalósítás és az életre keltés maradt.

A bábok biztosan másképp viselkednek majd az óvodai előadásokon, hiszen addigra túl lesznek némi felkészítő tréningen és néhány célzott tanfolyamon, én pusztán arról tudok beszámolni, hogy nálam, a születésükkor hogyan viselkedtek, miképp ízlelgették a körülöttük feltáruló világot.
Fotókkal is igazolhatom a látottakat.

Ficak alamuszi figurának tűnhet, de rá is igaz, mint arra a bizonyos nyuszira, hogy...nagyot ugrik. Négy manccsal habzsolja az életet huszad magával.

Ma napfürdőztek, bambit szürcsölgettek, és némelyik nem röstellt az egyik Csipekkel a tetőn üldögélni...beszélgetni...és miegymás.

Csipek romantikusabb lélek, azt gondolhatnánk, hogy rendhagyó külseje igazi hobóvá formálta, de ahogy kiszökdöstek az elkészült bábok a kertbe, a pitypangokat és nárciszokat szaglászták és űrlapjukon a kertészkedést jelölték meg fő hobbijukként.
Ki érti ezt?

Menetrend szerinti kert járat...

Némi versengést és ellenségeskedést fedeztem fel a minap a két csapat közt, így egy kis közösségformáló tréninget szerveztem nekik. Úgy gondoltam az együttes Naplemente szemlélés kiváló csoportformáló tevékenység lesz és ezt még megfejeltük egy közös koncerttel.

A 2011-ben amúgy is aktuális Liszt Ferenc emlékév okán kórust alapítottunk, melyben a férfi szólamokat a Ficakok, a női szólamokat a Csipekek dúdolták. Liszt II. Magyar rabszódiáját adtuk elő, amit meglehetősen nehéz volt kórusművé varázsolni, mert a kotta eredetileg zongorára íródott..., de megoldottuk.
Fergeteges volt a siker. A leány rigók a kitépkedett farktollaikat dobálták a színpad felé...  
Ez egyben a búcsúest is volt. Tábortüzet gyújtottunk, szalonnát sütöttünk, sztorizgattunk és egy csipek-ficak barátságos labdarúgó mérkőzést is lejátszottunk a lemenő nap utolsó fénysugarai között...6:3


A bábok már nincsenek nálam. Találkoztak társaikkal és rövidke szabad életük után új, felelősségteljes feladatukra koncentrálnak teljes mellbedobással.

Ja, és még egy fontos gondolat. Ezúton szeretném megköszönni édesanyámnak a bábok varrási munkálataiban vállalt hathatós segítségét. Köszi anyu... nélküled nem ment volna...