Mamuszparádé

Úgy esett, hogy tavaly Gabi barátnőmmel szereztünk néhány cipőkaptát. Úgy 30 párat... vagy negyvenet... vagy ki tudja mennyit... Nagy volt az öröm, még több a kaptákhoz fűződő terv. A tervekből azonban hosszú ideig semmi sem lett, csak a nyűg, hogy hova tegyem azt a töménytelen mennyiségű fadarabot. Aztán a maratoni lakásfelújítás közben újra és újra belerúgtam, keresztülestem, belebotlottam, belegabalyodtam egy hatalmas fekete zsákba és hát nem nehéz kitalálni, mit rejtett a bosszantó zsák... Végül megszántam és bevonszoltam a műhelyembe (igen már olyanom is van...vaskályhás, világos, kissé  roskatag :-), ahol a kapták sorba rendeződtek és várták, hogy végre hasznossá tehessék magukat.
Aztán a hideg beköszöntével felébredt bennem a mamuszláz, arra gondoltam, ezekben a nehéz, spórolós időkben milyen hasznos lehet egy pár meleg gyapjúból gyúrt mamusz. És hát karácsonyra sem utolsó...

Aki szeretne mamuszt készíteni, de nincs ilyen klassz kaptafa gyűjteménye, ne essen pánikba, egy pár lábfej is megteszi, lehetőleg egyforma méretű legyen és ne két jobbos vagy két balos. Jobb az ilyesmire már az elején odafigyelni. Később kevesebb a bosszúság.

Szóval belevágtam a mamuszmizériába. Így szép sorjában megszülettek ezek a kedves, meleg, puha lábmelegítő szerkezetek.

Mindenféle...

 
Kicsi napsárga...

...óriási, pöttyös...
(ami férfinek túl pöttyös, nőnek túl nagy...)

...ezeregyéjszakás. dzsinnes...

...zöld, manós...

...lila, hetyke...













...és még sorolhatnám.

De nem teszem, mert az igazat megvallva mostanra enyhe mamuszcsömöröm lett.
Abba is hagytam egy időre a mamusz készítést. Átpártoltam a csuklómelegítők világába.
De erről majd később.