Mityó és Tsa.

Nem tagadom, szeretem a játékokat. Talán mert ovis a kislányom, és mert gyerekekkel foglalkozom...meg talán azért is mert én is gyerek lehetek játék, vagy annak készítése közben. Így nem esett nehezemre az Európalánta Egyesület újabb felkérését teljesítenem, akik a Mimo és Csipek csapattal a hátuk mögött tanítgatják az ovisokat a környezettudatos gondolkodásra, vagy ahogy ők mondják, "Zöldre bábozni az otthonukat". Korábbi bejegyzésemben már beszámoltam a bábokról és az egész projektről, de itt megnézhetitek, ha lemaradtatok róla: http://www.mimoescsipek.hu

Mimo és Csipek, a két kalandor, miután bejárták az erdőt, és az ottani állatoktól megtanultak egy s mást a természetről és annak megóvásáról, most a városba indulnak, ahol a környezettudatos gondolkodás egy újabb szeletét ismerhetik meg. Na de a városban a tanítómesterek is mások ám! Egyik Mityó, az utcazenész macsek, a másik pedig egy patkány, akiről csak annyit tudok, hogy ért némileg a graffitikhez...de hogy törvényes keretek között műveli ezt, vagy illegális formában, bujkálva a törvény lesújtó haragjától, azt nem tudom.

Mindenesetre február 6-án, 9 órakor a Millenáris Parkban, "Mimo és Csipek a városban" című bábelőadás keretében mindez kiderül. Szerintem érdemes ellátogatni.

Kéz-tyű

Kissé kedvtelen vagyok. Vagy kedvetlen? Először is mindenki morcos, a morcosság pedig ragadós. Másodszor -édesanyám lényegre törő szavaival élve- dögrováson voltam vagy két hétig. Na meg az egész család. Undok köhögés, makacs láz, elfúló jajgatás, doki bácsi. Aki szintén morcos. Harmadszor -kérdem én-, hol van idén a tél? Egy hónapja levonszoltuk a családi szánkót a padlásról, azóta is ott álldigál szomorúan, szemrehányóan a sarokban. Pedig ez a szánkó kalandok sokaságát csúszkálta már végig 30 éves pályafutása során...igazán nem ezt a tétlen, rozsdásodó öregkort érdemli.
Nyafogásból ennyi. Töröl, töröl.
Mostanában  úgyis nagy divat a pozitív életszemléletre való törekvés, így optimista megfogalmazásban a korábbiak másként is értelmezhetők: a globális morcosságot idővel derűnek kell követnie... a családi betegség jó alkalom egy kis közös társasjátékozásra két fullasztó köhögési roham között... a tél pedig kinek kell? Kisebb a fűtésszámla, nem kopik a csizma, az autósok nem kapnak agyvérzést a latyaktól, így kevésbé morcosak, ahonnan már csak egy lépés a derű...és vissza is értünk a kör elejére. Ommmmm... Burkoljuk be a világot szeretettel...

És ha már ez egy nemezes blog, nem hagyhatom ki a nemezelés terápiás hatását sem. Igazán jól hat az idegekre, csillapítja a búbánatot és még számtalan kedvező élettani hatása van. Vagy mi a szösz.


A kéz-tyűk nagy része még decemberben született, kissé mániás lendülettel, ez már a nemez-terápia kezdeti szakasza lehetett- így visszagondolva. Ezek a szerzetek csak amolyan csukló- és kézfejmelegítő darabok, hógolyózásra nem alkalmasak. Hogy mi az a hó? A hó amolyan csapadékféle, fehér pihékben száll alá az égből, és jótékonyan belepi a kertünkben fellehető lom-és sitthalmokat. A havazás igen szép jelenség, de nem hiányzik nekünk, sok vele a baj.
Azért se sírok utánad hókomám!





Íme a selyemre nemezelt kéz-tyűk, melyek mindkét oldalukon hordhatók, különböző mintával:

Katáé

                                                                      

Kéz-tyű nász az avaron...

                                                             






                    

Sári kedvence

  

Zsuzsa kedvence:-)

Ira barátnője bitorolja