Ici-pici kiállítás

Vid Ödön fotói

Úgy egy éve keresett meg a három hölgy... Tanulni szerettek volna. Nemezelni.
Mit mondhatnék? Idővel alig vártam az alkalmakat. Mert nagymamásan bölcsek, anyásan figyelmesek és lélekben, szellemben húsz évesek...tele tervvel, felfedező kedvvel, alkotási vággyal és melegséggel. No meg humorral...Nem is tudom ki tanult többet a másiktól.

Lassan kiderült, hogy a nemezelés csak egy állomás kalandokkal teli életükben. Hol kóruspróbára szaladnak, hol csodás kerámiákat álmodnak meg, (nem is akárhogyan!!!) hol meseszép képeket varrnak, gyöngyöznek, szavalnak, unokáznak... ki tudja ezt követni?

Valahogy a jelenlétükben soha nem azon gondolkozom, hogy melyik csekkel szaladjak a postára, vagy, hogy mennyire drága, nehéz, kegyetlen, fájdalmas...

Arra is volt szívük, hogy egy családias kiállítással örvendeztessék meg szeretteiket, barátaikat, lakóhelyüket, így Szigethalmon az ottani Helytörténeti Gyűjtemény fogadott be bennünket és műveinket két hétre. Na meg Icu. Icából sok akad, de ebből az Icából csak egy van! A gyűjteményt igazgatja, gyerekeket, csoportokat fogad, színvonalas foglalkozásokat, rendezvényeket szervez, jön-megy, intézkedik fáradhatatlanul. Köszönjük neki!

Emi, én, Vali, Kati:-)

Én pedig köszönöm nektek Emi, Kati, Vali...