2011. szeptember 22., csütörtök

Nyári hajcihő

Hosszú volt a nyár. És meleg. Sőt eseménydús.

Blogom hanyagolásáért egy új extrém sport okolható, mely az elmúlt hetekben szenvedélyemmé vált.
Akarom mondani szenvedésemmé. A sport neve: maratoni festés-mázolás.

Segéderő...

Ismeritek? Olyan, mint a bungee jumping: kétségbeejtő, gyakori adrenalin sokkal jár, és amikor már azt hiszed vége lesz, visszaránt a gumikötél, jelen esetben a nagy lakásfelújítós gonoszkodó valóság.
A kezdeti lelkesedésem úgy 3-4 hét elteltével kezdett apróra zsugorodni. Akkor, amikor a korábban gondosan összepakolt javaink a sok-sok kétségbeejtő keresgélés nyomán egy felismerhetetlen masszává, kaotikus kupacszörnyeteggé változtak. És akkor, amikor láttam, hogy nem haladunk. Nagyon nem.





Pedig szakértelemben nem volt hiány. Ez is olyan, mint a foci, a politika, és a gyereknevelés. Mindenki ért hozzá, mindenki szakértő, mindenki tudja... a szomszéd, a tesó, a papa, a fagyis, de még a gázóraleolvasó is tudja, mit hogyan kellene csinálni... de én tudom, hogy én tudom jól...
Sportsérülésben is szenvedtem. A neurotikus panaszok mellett a fizikai tünetegyüttest  teddy könyöknek neveztem el. Mit szépítsem, a létrán való gebeszkedés kezemben egy festéktől csöpögő teddy-hengerrel már nem úgy megy, mint régen. 
Hogy készen vagyunk-e? Na ez az a téma, amiről nem szeretnék beszélni...
November tájékán visszatérhetünk a kérdésre. És akkor még optimista vagyok.

Azért tartogatott a nyár vidám perceket is. Táboroztattam gyerekeket, csodás dolgokat készítettünk, és jártam Írországban is egy ottani nemezes egyesület jóvoltából. Erről majd később.
Na és a balatoni családi nyaralás is igen jól sikerült, de bikinis habtestünket villantó fotókkal nem borzolnám a kedélyeket.



Panna, a próbababa köszönöm jól van.
Még nyár elején -a festős-mázolós korszakunk előtt- készült egy mellény, amihez Panna asszisztált.


 


A mellény kislányom keresztanyjának nemezelődött. Anikónak. Szívem-lelkem belegyúrtam:-)

Az égig érő fa...

Meglepetésnek szánta neki valaki, így teljes titoktartás mellett tudományos szemmértéket vettem, pontosabb szakkifejezéssel élve, a háromdimenziós tippelős mustra módszerét alkalmaztam.
A sablont e kétséges adatok és méretek alapján szerkesztettem, azután jöhetett a színes gyapjú és a selyemből kivágott, előzetesen megfestett körbefutó minta.  


Alul-fölül  bekéredzkedett még egy kis selyemfodor, egy csinos nemezzsinórból megbolondított gomboláspánt a hozzá illő fémrátétes gombokkal, és már kész is volt a mellény. Panna igen jó szolgálatot tett, sokkal könnyebb volt ráigazítani és formázni a még nedves nemezt, így szűkítő varrásra nem is volt végül szükség.

Ritkán vagyok maradéktalanul elégedett egy-egy munkámmal, de ez a kis mellény -remélem nem veszitek szerénytelenségnek- igazán jól sikerült. Nem mondom, hogy nem találnék benne hibát, de nagyon kellemes viselni és igazán szép felvéve. Ja és a szemmérték is egész jól működött...


Azon gondolkodom most itt a kupi tetején ülve a képeket nézegetve, hogy merre lehetnek vajon a gyapjúim, csipkéim, szappanjaim... (sóhaj ajkat elhagy) de sebaj, új barátaim, a csiszolóvászon, a spakli és a pemzli még visszavárnak.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Blogger! Épp ideje volt már, hogy leszállj a magas létráról és valami kellemesebb dolgokról is írj, mint a meszelés! Mert ugye NEM EZ a cél? Szívesen megnézném azt a bizonyos Anikót, hogy valóban olyan jól áll-e rajta a mellény, mert az ilyen személyes holmiknál az összhang a lényeg. Várom a beszámolót az írországi nemezes túráról is, mert a sok "erről majd később ..." kezdetű elvarratlan szál is előbb-utóbb gubancba fordul.
    Bocsánat a sürgetésért, de 247 nap múlva belefutunk a következő nyárba, a lemaradás pedig egyre halmozódik...
    Dénes papa

    VálaszTörlés
  2. Igen apa, persze apa...máris apa...rendben apa...Kifestem, leírom, befejezem, lefotózom megkeresem... csak hogy atyai dorgálásodtól végre megszabaduljak...
    Tán csak nem unatkozol drága édesapám nyugdíjas napjaidat nyögve? :-)

    VálaszTörlés
  3. Na végre! Naponta próbáltam unalmamat azzal elütni, hogy olvasom bugyuta soraidat, de nem ment...A lényeg, hogy én megértelek. Bár már augusztusban sem akartál róla beszélni, de nem is vagyok a pcihológusod.., (vagy a pcihijátered?)
    A mellény csodás,tanítanod kéne ezt a nemezelős dolgot! Tudok egy jó képzést:)puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia Réka! Nem pszichomókus kell ide, hanem egy festőbrigád! Úgy képzelem, hogy amíg én az egyik gyógyfürdőben pihentetem teddy-könyökömet, addig hajlékunkban serény, józanéletű kantáros-nadrágos festőemberek szorgoskodnak. Esetleg rendezzünk gyűjtést? Á, én ezt nem kezdeményezhetem... Addig is burkoljuk be a világot szeretettel!

    VálaszTörlés