Szirmok

szerelmetesen...

Minden virágba borult. Repceföldek, pipacsmezők, margaréták, bodza ernyők...

Panellakó gyökereimet hátrahagyva kertfigyelővé, fa, virág és bokor baráttá váltam. Na csak olyan kibic módon. Ide kapok, oda kapok, itt lenyesem, ott elásom, rálöttyintem, kigazolom, aztán várom a csodát. Néha jön, olykor meg nem. De a mezők és a rétek, az erdők és az árokpartok szerencséjükre nem függnek tőlem. Kihajtanak és illatoznak nélkülem is. Nekem. Meg neked.

 Az ásó és a gereblye talán nem, de a gyapjú igazán engedelmes jószág már a kezemben.

Hát nemez kertet remekeltem.










Ritkán jut eszembe efféle csecsebecsét szöszmötölni, de most ez a pillanat is eljött. Ritus vitt rá, a nővérem. Szeret magára tűzni, aggatni, kötözni, csatolni, lógatni apró szépségeket. Felvidítja.

Gondoltam akkor én is felvidítom. Megleptem velük.

Az első csacska virág után szép sorjában megszülettek a többiek. A nemez virágokhoz is víz kell és törődés, akár az igaziakhoz.

"Ó, hát ilyet én is tudok készíteni", gondolhatják sokan, és milyen igazuk van! Ki is terveltem, hogy a szokásos kézműves táborunkban virágokat is nemezelünk majd a gyerekekkel! Már előre örülök a tarka-barka egymáshoz kicsit sem hasonlító virághadnak!

 

Akár a zümmögő, repdeső állatsereget is meghódíthatnánk velük.
Fázós lepkéknek és didergő darazsaknak puha, meleg fekhelyül szolgálhatna egy ilyen nemezvirág.

Kerti tündérek libbenhetnének ágról-ágra apró kezükben tartva egy légies nemez-napernyőt.

Titkos búvóhelyül szolgálhatnának apró hangyáknak, pici pókoknak, vagy pöttömnyi földre hullt csillagoknak.











De téged is megértelek, aki az igazi virágokba szerelmes. Rossz ember nem lehetsz.

Édesapukám! Téged pedig az Isten éltessen még nagyon sokáig! Sokáig...sokáig...sokáig...:-)