Tyilifón

Középiskolás voltam, amikor megjelentek a mobiltelefonok. Emlékszem, annyira felháborodott a köz az első, utcán, villamoson, buszmegállóban nyilvánosan -és lehetőleg jó harsányan- telefonáló embereken, hogy szegény készülékeket nemes egyszerűséggel bunkofonnak hívták, a gazdájuk magamutogató viselkedése miatt. No azért egy kicsit mindenki irigyelte őket, de legalábbis kíváncsi volt a kütyüre. Kütyü?!? Nagy ormótlan és antennás, három emeletes tolltartó méretű dobozokról beszélek. Apukám is a nagy ellenzők között volt, manapság meg szuperlapos, inoxos (vagy ez csak hűtőben van?), szuperintelligens mobillal éri csak be, amit a sarki közértbe is magával visz, ha netán anyukám lefelejtett volna valamit a listáról... És hozzá béna csengőhangokat tölt le az internetről, amit maximum hangerőre állít, mert kicsit rossz a füle. Bocs apu. A telefonálást azonban diszkréten és szűkszavúan intézi, ezt el kell ismernem. Engem az extrák nem érdekelnek. Tudjak vele telefonálni, sms-t küldeni, és mutassa a pontos időt, mert a karórámból 1999 nyarán kifogyott az elem, és azóta nem jutottam el az óráshoz.
Szóval a mobil 15 év alatt fölküzdötte magát a nélkülözhetetlen tárgyak élvonalába. Gondoljuk csak végig, hogy ha elindulunk valahova, és gyors ellenőrzést végzünk, mi az első három dolog, ami nem hiányozhat: kulcs, pénz, telefon. Ugyi? És a mindennapunk része, lelkiállapotunk erős manipulátora. Ha nem hív senki bennünket, az a baj...ha állandóan csörög, akkor meg az. Ó erről sokat lehetne eszmét kocog-tatni, de ez itt egy nemez blog, így szorítkozzunk a telefonok tokjára.

Először barátaimnak készítettem telefontokokat, aztán mindig volt egy kedvenc formám, fajtám, amit körbejártam, és ha nem inspirált már, továbbléptem. Na nem nagy művészeti alkotásokról van szó, hanem egyszerű, praktikus, mégis személyes tárgyakról.

Íme a selyemmel díszített, csúcsos végű korszak néhány darabja.
Vagy tudományosabban: a telefontokok rendje és selymes-csúcsosok osztálya.
/Dr Szilvia, kaposvári, biológiában igen járatos barátosném felvilágosított, hogy az osztály nagyobb "csomag", mint a rend, így helyesen: telefontokok osztálya, selymes-csúcsosok rendje...Nehogy szakmai vita kerekedjék az ügyből...../

Szeretem az egyszerűségüket, de azért oda-oda csempészek egy kis hajlított drót bigyót, vagy fém bogyót.

A telefontokok osztályozását később még folytatom, de jelentem, leesett az első idei hó, és készülnöm kell a holnapi hógolyócsatára és szánkó vonszolásra. Dddde jó is volt, amikor még én ültem a szánkón és engem húzott jóanyám...