A ló, aki megérinti az embereket

Nagy meglepetésben volt ma részem. Egy kedves ismerősöm, Ervin csodás verset írt Rudolfról, a gyenge lábú lóról. Rudolf sokak számára beképzeltnek tűnik első látásra, de aki mélyebbre lát az tudja, hogy a kevély külső érzékeny és olykor bizonytalan szívet takar. Rudolf nagyon érzékeny, szeretné, ha szeretnék, melyet sokszor nem megfelelően hoz a környezete tudtára. Kicsit fellengzősnek, felszínesnek tűnik, folyton a tükörben nézegeti magát, naponta háromszori csutakolást, sörényfésülést és nyeregpolitúrozást  kért például Karácsonyra... de amikor senki nem figyel oda, nagyokat sóhajtozik és a hosszú, de reszketeg lábait vizsgálgatja. Én nagyon szeretem őt, de ezt nem mondhatom neki, mert olyankor zavartan nyeherészik és a patájával apró köröket rajzolgat a levegőbe. Talán ez a vers majd kicsit felvidítja, és remélem elhiszi, hogy ő egy igazán pompás, érző szívű paripa és jobb reszkető lábbal, de erős szívvel élni, mint gyenge szívvel erős lábakon állni.

Rudolf, a ló

Rudolf a félszeg délceg

Beának

Rudolf, a nemezbe nemzett paripa,

lábaival akad némi galiba.

Jóllehet szíve száguldásra termett,

nem társul hozzá elég masszív termet.

Két perc galopp után bóklászásra vált,

s aligha húzna el egy szódásbatárt.

Ha rajta múlik, csak sünöket kerget,

mégis kötöttek hátára egy nyerget.

Mert Rudolf így is daliás és délceg,

s különösebben még csak nem is félszeg.

Büszkén hangoztatja a régi elvet:

ne bánd a muszklit, növessz inkább lelket.

                                    /Zsubori Ervin/

 

Az író blogján számtalan kincset találhattok még: http://arnolfiniblog.blogspot.com/

Köszönjük Ervin!