Színek bűvöletében

Gyermekkoromban kosárkötő szerettem volna lenni...végül szociális munkás lettem. Gyerekekkel semmiképp nem akartam dolgozni, így végül 10 éve velük foglalkozom. Elválaszthatatlanok lettünk. Ők vezettek vissza régi álmomhoz, a kézművességhez is. A természetes anyagokba szerettem bele, de a gyapjú nem vonzott... így végül nemezkészítő lettem. Na még csak amolyan "T" betűs, de tanulom, tanulom... 

És szeretem.





Szeretem, mert korlátok nélküli, megismételhetetlen és esetleges.
Ha akarom hófehér, pihe-puha és érintetlen, mint a maszületett bárány ha akarom szúrós, borostás és erős, amolyan férfias, de meseszínű, és meseszerű is lehet, ahogy a kedvem és a szívem diktálja.

Gyakran kérdezik tőlem, mi mindent lehet nemezből készíteni... Én meg azon gondolkozom, hogy vajon mit nem lehet? Hiszen a fejedre teheted, a válladra teríthetet, a lábadra húzhatod, a füledbe aggathatod, ráfekhetsz és ráülhetsz, játszhatsz vele, még lakhatsz is benne, bár nemigen cserélné le mostanság senki a jó kis túlfűtött panelt egy nemezsátorra:-)
A nemezelés sokkal régebbi "tudomány", mint azt sokan sejtenék, de nincs új a Nap alatt. A ma embere is melegre, kényelemre, gondoskodásra vágyik. Én is vágyom erre...

 Ezért nemezelek.