2010. november 25., csütörtök

Színek bűvöletében


Gyermekkoromban kosárkötő szerettem volna lenni...végül szociális munkás lettem. Gyerekekkel semmiképp nem akartam dolgozni, így végül 10 éve velük foglalkozom. Elválaszthatatlanok lettünk. Ők vezettek vissza régi álmomhoz, a kézművességhez is. A természetes anyagokba szerettem bele, de a gyapjú nem vonzott... így végül nemezkészítő lettem. Na még csak amolyan "T" betűs, de tanulom, tanulom... 


És szeretem.




Szeretem, mert korlátok nélküli, megismételhetetlen és esetleges.
Ha akarom hófehér, pihe-puha és érintetlen, mint a maszületett bárány ha akarom szúrós, borostás és erős, amolyan férfias, de meseszínű, és meseszerű is lehet, ahogy a kedvem és a szívem diktálja.






Gyakran kérdezik tőlem, mi mindent lehet nemezből készíteni... Én meg azon gondolkozom, hogy vajon mit nem lehet? Hiszen a fejedre teheted, a válladra teríthetet, a lábadra húzhatod, a füledbe aggathatod, ráfekhetsz és ráülhetsz, játszhatsz vele, még lakhatsz is benne, bár nemigen cserélné le mostanság senki a jó kis túlfűtött panelt egy nemezsátorra:-)
A nemezelés sokkal régebbi "tudomány", mint azt sokan sejtenék, de nincs új a Nap alatt. A ma embere is melegre, kényelemre, gondoskodásra vágyik. Én is vágyom erre...

 Ezért nemezelek.

1 megjegyzés: