Csere-bere

 ... az arculat...

Még Karácsony előtt egyeztünk meg. Egy sötét novemberi, ködös estén. 

A Barbara meg én.

Sebtében beszéltük meg a részleteket telefonon, szűkszavúan.

A csere-bere terv: Ő készít nekem amolyan logó félét, névjegykártyát, szóró anyagot, szépet, gusztát, én pedig neki táskát, zsebbel, bohókás bogyóval, szépet, gusztát.

Barbara ceruzát ragadott és egy "B" betűs frufrus barit kanyarított, fotózott, dizájnolt, cifrázott, formázott és sommázott.

A logó sürgősen kellett, ezért sokáig átmeneti barinak hívtuk, de megszerettük így átmeneti szállásáról végleg be-e-e-fogadtuk.

Barbara nem csak ügyes, meg okos, hanem igen humoros is. Ezért amíg dolgozott az ügyemen, sokat kuncogtunk. Levélben. Elektronikusban.

Nagyon köszönöm neki! Olyan szép lett!

 ... a táska...

Eljött a "bere" ideje, viszonozni a cserét. Barbara szabad kezet adott. Annyit kért, hogy egy mappa méretű ismeretlen tárgy könnyedén beleférjen, meg némi apróság, és bogyók legyenek rajta. Barbara nem nagy igényű. Eredetileg ő is panelgyerek, akár én. A panelosok némi bogyóval is boldogok. Na nem holmi dilibogyóra gondolok, hanem az élet apró szépségbogyóira. Szigorúan filozofikusan.

Némi rafinériát azért belecsempésztem, mert tudom, hogy Barbara bírja az ilyesmit. Elrejtett zsebeket, a grafikus tollaknak, bolondosan áthajtós fedőt, kötözős záródást.
Barbara örült a táskának. Azóta is hordja. És titkos tárgyakat tömköd bele.
A képen látható Barbara. Az AMI (Alkalmazott Művészeti Intézet) lépcsőin, Sopronban. Ott tanul ugyanis... A nagyon tudományos ábrázat pedig nem csalás, nem ámítás, Barbarának rengeteg gondolat tolong a fejében.

És a különleges munkáit itt nézhetitek meg:
http://www.behance.net/bidka


Ja és a fotókat is Barbara készítette, kivéve, ahol a lépcsőn áll....mert azt egy inkognitóba bújt személy.