Ülőpárna

Idén tavasszal csaptuk nyélbe az erdésszel az évszázad üzletét. Szőrkereskedelem. Szigorúan minőségi tanúsítvány, használati útmutató és számla nélkül. A szomszédos erdészet területén, békésen legelésző racka juhainak szőre, kontra, baráti vállveregetés. Micsoda biznisz! Az állatok szépnek, egészségesnek tűntek, afféle erdei hobbiállatként vígan bandukoltak az erdő rügyező ágai alatt, kecske, tyúk és kacsa társaikkal... elkerítve a szörnyen vad, vicsorgó erdei állatoktól. Megkérdeztem a vadászt, nyírják-e a juhokat? "Nyírjuk." -felelte. "Mikor?"-kérdem én. "Májusban". "És a szőr?"-kérdem én. "Kinek kell az?"-kérdi ő.... Hát így lett az enyém. Aztán mikor megkaptam lett nagy hümmögés és jajgatás...több volt benne a szalma, mint a szőr. Felkötöttem egy fára és egy bottal rendesen kiporoltam. Mit mondjak elég bizarr látvány lehetett. Ki is mostam. De végül szép hullámos fürtök maradtak.

Csak mostanság jutottam oda, hogy benemezeljem.
Egy türkmén mintás ülőpárnát készítettem a már említett racka, egy különleges közép-ázsiai juh, a karakül és a megszokott jóbarát a magyar merinó gyapjak keresztezésével.

A türkmén hagyományokhoz igazodva meghatározott színeket használtam: sárgát, ami a bölcsességet és a reményt,  vöröset, ami az életét, kéket, ami az elmúlást jelképezi és barnát az anyaföld színét. A körben futó pettyes rész az aladzsa, ami az élet kövecses útját jelképezi.

 A kontúrok kirakásával kezdtem, majd kitöltöttem a színekkel, végül beborítottam a barna háttérrel több rétegben, közrefogva a racka fürtöket körben . Aztán készre hengergettem-gyúrtam.

Ilyen lett...

Akár egy pajzs...