Éjkirálynő

Már egy korábbi bejegyzésben említettem, hogy nekem bizony kimaradt a királylányos, hercegnős korszak az életemből. Farsang alkalmával szüleim, talán nem is tudatos környezeti nevelése hatására én almafa, meg tücsök voltam, ja és bohóc és vekker, bár ezeknek nem sok közük van a környezetvédelemhez.

Az élet azonban egyensúlyra törekszik, így az én antikirálylány korszakomat vagy inkább korszaktalanságomat most bőségesen kárpótolja a sors, családunk leánygyermekei személyében. Az idei farsangi kívánságok: éjkirálynő jelmez az unokahúgomnak és szivárványhercegnő, (vagy mi a szösz) a kislányomnak. Ez utóbbinak tulajdonképpen örülök, mert pár héttel ezelőtt még egy teljesen felszerszámozott lovacska szeretett volna lenni, aminek a megvalósításán erősen töprengtem már egy ideje... Persze az ovis farsangig még hátravan két hét, azalatt változhatnak az ötletek.

A 9 éves unokahúgom jelmezénél kicsit aggódtam, mert féltem hogy nem találom el az ízlését, de miután éppen úgy állt rajta, mintha ráöntötték volna és különleges is volt, meg földig érő is, meg uszályos-szárnyas és kicsit csillogós, ezért nagy megnyugvásomra teljes volt a siker. Az éjkirálynős farsang már lezajlott, de a fotók a rossz megvilágítás miatt nem lettek szépek, így ráhúztam Janka lányomra a jelmezt az új fotók kedvéért. Kissé hosszú volt rá a ruha, így az egyik nagyobb méretű lábosomra állítottam rá, amit nagyon tudományos arckifejezéssel tűrt... és a fazék sem kandikált ki a ruha alól.
Olyan képet azonban, ahol ne kalimpált volna a kezével, vagy a lábával, nem sikerül készítenem... Hiszen ha szárnyai és varázspálcája van az ember gyerekének, azzal kezdeni is kell valamit, nem lehet csak úgy álldigálni..
Ezek az ötévesek már csak ilyenek...

A ruha szalaggyapjúból készült, a lila különböző árnyalataiban, a szárnyak és a mellrészen, valamint a hátsó fűző részen lévő betét egyszerű lilára festett gézből áll. A ruha készítésekor három vékony réteg gyapjút raktam egymásra, azt szerettem volna elérni, hogy legyen tartása, de ne legyen vaskos. A ruha hátulja fűzős, ez egyszerű, de mutatós záródást biztosít. A géz szárnyak a két kéz ujjaira akaszthatók, de leengedve impozáns uszályként működnek.
Kis koronát is nemezeltem a jelmezhez.

Hamarosan nekiállok a szivárvány ruhához is, majd beszámolok róla.