2013. szeptember 2., hétfő

Toll-lak


Végre ősz.


Kezdek magamhoz térni a nyári kábulatból. Talán nem csak velem van a baj, mert már a kislányom is alig várta az iskolát...ha nem is a tanulást, de azt igen, hogy levegőt lehessen venni, ki lehessen menni bringázni, csónakázni, a szőlő, alma, körte legelésről már nem is beszélve. Meg a barátokról. Akikkel  nyáron vagy azért nem találkoztunk, mert valaki éppen úton volt, vagy azért mert a hőségtől, vegetáló alapállapotban pihegtünk, tehetetlenül hallgatva sejtjeink vízért könyörgő sikolyát. Úúú.
De túlélőként magabiztosan tekintek a jövőbe, és
őszi szösz-möszi hangulatba hullva ismét jöhet a drága nemez. Amiből azért nyáron is született néhány darab.

Példának okáért ez az angyalkás tolltartó. Marika néninek nemezelődött, aki tanítónéni, de olyan ám, aki a hivatását és a gyerekeket is szereti, ölég régen. Meg a színeket. A piros a kedvence, így ő nem az a fajta tantónéni, aki egy ronda barna kardigánt a vállára terítve rohangál ide-oda...neeeem. Ő a megtestesült pompázatos, derűs, színes, ötletes, virágmező, aki olyan bátran bánik a színekkel, aminél bátrabban nem igen lehetne. És milyen jól teszi. 



Így remélem derűs természetéhez passzol majd ez a vidám toll-lak, amiben a főbérlő tollak mellett néhány albérlő radír, ceruza és gemkapocs is megnyugvást talál majd.

Egy két gyöngy és ezüst hímzés, valamint egy fodros gumipánt is a jókedvet szolgálja. Ez utóbbi praktikus is, a fickándosabb tollaknak segít a helyükön maradni. 

Az albérlet két szobás, melyet a középen lapozható oldal választ el egymástól. Így ez a toll-lak csak arra vár, hogy ceruzák, filctollak, radírok és egyéb írószerek népesítsék be mielőbb. 




1 megjegyzés:

  1. Megint csak megerősödöm, hogy egy csoda vagy, meg abban is, hogy a telefontokom kicsit másr strapált, de egy ilyen toll-tokkal kiengesztelhető vagyok!

    :)
    puszi!!!

    VálaszTörlés