Sálvég...

Szinte mindenki búcsúztatná már a telet, hosszabb nappalokra, zöldre, rügyfakadásra, kelepelő gólyákra és tavaszi szellőre vágyik. Meg föld illatra és eperfagyira...
De én nem. Illetve még nem. Szeretem a fagyit és a hóvirágok is ellágyítják a szívemet, de az évek taposásával kezdem megérteni a tél erejét, szépségét, izgalmát. A nyár már nem nekem való. Túl meleg, túl vakító és túl száraz... és nem áll jól nekem. Mint ahogy a nyári ruhák sem...

A tél csodája a kettősségében rejlik. Odakint zord,... idebent meleg. Sokszor magányos... de egy kübli tea, egy szelet kuglóf mellett társas, baráti, hangulatos. Csendes, rejtélyes... de lámpásoktól fényes és muzsikától hangos, ha úgy akarjuk.
Télen sokkal több erőfeszítést teszünk, hogy jobban érezzük magunkat.
Mert muszáj.
De a muszájból is születhetnek jó dolgok. Gyakrabban hívjuk egymást, több sütit sütünk, többet "kinevetavégénezünk", több gyertyát gyújtunk, és a gyengébb vicceken is nevetünk.

Jó, tudom még benne vagyunk a télben, és lesz időm ráunni, de most még kiélvezem a cipőm alatt ropogó jeget, a fákon csücsülő zúzmarát és az élő madártévémet, amit a konyhaablakomból láthatok rendszeres műsorral és állandó szereplőkkel. A műsor címe: madáridó, mely sport-, gasztronómiai-, ismeretterjesztő műsor és szappanopera egyben. A helyszín a kiszáradt szilfánk, és a körülötte elhelyezett madáreleség 2 m sugarú köre. Varjak, rigók, cinegék, galambok egy fakopáncs és egy csomó verébstatiszta a szereplői. Hát nem csodás?
Na nem siránkozom azért olyan nagyon, a tavasz sem lesz randa, de így kifelé menet a télből vágytam még egy utolsó télidéző, meleget adó, körülölelő nemezsálra. És minthogy egymagában is annyi idő begyúrni, mint másodmagával, mindjárt társult hozzá egy testvér... Talán nem is sálak, inkább amolyan vállkendőszerű teremtmények... vagy mi a szösz.

 Tüzet, lángokat, melegséget idéz az első darab, csigavonalakkal, végtelenséggel, szeretettel... ha ez így nem túl csöpögős. A vonalakat bordó gyapjúfonallal raktam ki, a saját festésű szalaggyapjúból pedig a sárga, narancs, barna és zöld színeket választottam.

Az élénk narancs géz szép hátteret ad a sálnak és így mindjárt két darabot nyerünk, hiszen mindkét oldala hordható.
Kifordítom, befordítom, mégis...

Másik művem többszörös félresiklás eredménye. Egy -színeit  tekintve- genetikailag módosult zebra és egy szintén színtévesztő párduc találkozásából született meg a frigy, akik talán éppen különcségük okán találtak egymásra és gubancolták össze életüket végérvényesen. Őket már csak az ásó, kapa, nagyolló szakíthatja szét.

Hideg színeket párosítottam meleg színekkel, ezt a növényevő zebra és a ragadozó párduc is alátámaszthatja.

A fogas egy kocsmából került hozzám. Annyi füstös, zajos, kapatos év után ugye megérdemel egy nagy nemezölelést és békés, már-már unalmas hétköznapokat? Én mindenesetre befogadtam, szigorú absztinencia mellett.







A sálak kora azért nem áldozott le végérvényesen, tavasszal is fázhat a nyakunk. És lesz még tél is minden bizonnyal. Na megyek, megnézem a madáridó 126. epizódját, ha ugyanis lekésem, nem lesz ismétlés, és semmiképp nem akarok lemaradni a "Varjú visszatér" című részről...