Nyári hajcihő

Hosszú volt a nyár. És meleg. Sőt eseménydús.

Blogom hanyagolásáért egy új extrém sport okolható, mely az elmúlt hetekben szenvedélyemmé vált.
Akarom mondani szenvedésemmé. A sport neve: maratoni festés-mázolás.

Segéderő...

Ismeritek? Olyan, mint a bungee jumping: kétségbeejtő, gyakori adrenalin sokkal jár, és amikor már azt hiszed vége lesz, visszaránt a gumikötél, jelen esetben a nagy lakásfelújítós gonoszkodó valóság.
A kezdeti lelkesedésem úgy 3-4 hét elteltével kezdett apróra zsugorodni. Akkor, amikor a korábban gondosan összepakolt javaink a sok-sok kétségbeejtő keresgélés nyomán egy felismerhetetlen masszává, kaotikus kupacszörnyeteggé változtak. És akkor, amikor láttam, hogy nem haladunk. Nagyon nem.





Pedig szakértelemben nem volt hiány. Ez is olyan, mint a foci, a politika, és a gyereknevelés. Mindenki ért hozzá, mindenki szakértő, mindenki tudja... a szomszéd, a tesó, a papa, a fagyis, de még a gázóraleolvasó is tudja, mit hogyan kellene csinálni... de én tudom, hogy én tudom jól...
Sportsérülésben is szenvedtem. A neurotikus panaszok mellett a fizikai tünetegyüttest  teddy könyöknek neveztem el. Mit szépítsem, a létrán való gebeszkedés kezemben egy festéktől csöpögő teddy-hengerrel már nem úgy megy, mint régen. 
Hogy készen vagyunk-e? Na ez az a téma, amiről nem szeretnék beszélni...
November tájékán visszatérhetünk a kérdésre. És akkor még optimista vagyok.

Azért tartogatott a nyár vidám perceket is. Táboroztattam gyerekeket, csodás dolgokat készítettünk, és jártam Írországban is egy ottani nemezes egyesület jóvoltából. Erről majd később.
Na és a balatoni családi nyaralás is igen jól sikerült, de bikinis habtestünket villantó fotókkal nem borzolnám a kedélyeket.

Panna, a próbababa köszönöm jól van.
Még nyár elején -a festős-mázolós korszakunk előtt- készült egy mellény, amihez Panna asszisztált.

 

A mellény kislányom keresztanyjának nemezelődött. Anikónak. Szívem-lelkem belegyúrtam:-)

Az égig érő fa...

Meglepetésnek szánta neki valaki, így teljes titoktartás mellett tudományos szemmértéket vettem, pontosabb szakkifejezéssel élve, a háromdimenziós tippelős mustra módszerét alkalmaztam.
A sablont e kétséges adatok és méretek alapján szerkesztettem, azután jöhetett a színes gyapjú és a selyemből kivágott, előzetesen megfestett körbefutó minta.  

Alul-fölül  bekéredzkedett még egy kis selyemfodor, egy csinos nemezzsinórból megbolondított gomboláspánt a hozzá illő fémrátétes gombokkal, és már kész is volt a mellény. Panna igen jó szolgálatot tett, sokkal könnyebb volt ráigazítani és formázni a még nedves nemezt, így szűkítő varrásra nem is volt végül szükség.

Ritkán vagyok maradéktalanul elégedett egy-egy munkámmal, de ez a kis mellény -remélem nem veszitek szerénytelenségnek- igazán jól sikerült. Nem mondom, hogy nem találnék benne hibát, de nagyon kellemes viselni és igazán szép felvéve. Ja és a szemmérték is egész jól működött...

Azon gondolkodom most itt a kupi tetején ülve a képeket nézegetve, hogy merre lehetnek vajon a gyapjúim, csipkéim, szappanjaim... (sóhaj ajkat elhagy) de sebaj, új barátaim, a csiszolóvászon, a spakli és a pemzli még visszavárnak.